2022. június 10-én Pomázon került sor a Helyi Érték – Helyi Közösség – Helyi Önkormányzat című workshopra, amely azt járta körül, milyen szerepei és lehetőségei vannak az önkormányzatoknak és a civil szervezeteknek a kulturális értékek megőrzésében és hasznosításában. A szakmai és közösségi programot az Open Heritage projekt és a Pomáz Barátai Társaság közösen szervezte.
Az utóbbi időszakban egyre nagyobb szerepet kapnak azok a törekvések, amelyek a helyi értékekre alapozva kívánnak közösségi programokat létrehozni, ezzel is hozzájárulva az egyes településeken élők életminőségéhez. A helyi önkormányzatok legtöbbször fontos feladatnak tekintik ezt, amelyben egyre nagyobb szerepet kapnak a civil szervezetek. Ezzel párhuzamosan az örökségi intézmények és szakmai szervezetek is sokkal többet foglalkoznak a különböző közösségi programokkal, és különböző rétegeket vonnak be szakmai munkájukba. Pomázon az Open Heritage EU-s projekthez kapcsolódva, valamint a Pomáz Barátai Társaság közreműködésével megújult a helyi értékek gyűjtése, bemutatása és népszerűsítése, és az eddigi eredmények alapján hasznosnak látszik, hogy a témával foglalkozó különböző szervezetek még jobban összehangolják tevékenységüket. Egy ilyen együttműködés középpontjában a helyi örökség és a helyi értékek kérdése áll, és az, hogy milyen módon lehet legeredményesebben ösztönözni ezzel foglalkozó kezdeményezéseket a környező települések és önkormányzatok részvételével.
A program délelőtt a Teleki-Wattay kastély különtermében kezdődött, ahol a résztvevők köszöntése után rövid előadásokra került sor. Kassai-Szó Dominika építész a helyi és regionális arculati kézikönyvek tapasztalatait foglalta össze prezentációjában a helyi épített örökség és értékek megőrzésének kontextusában. A „lelkét vesztett divatépítészet” terjedése a települések összképét is megváltoztatja, a látvány viszont nem csak azé, aki az adott házban lakik, hanem mindenkié. Az előadó hangsúlyozta a szemléletformálás fontosságát, a külföldi jó gyakorlatok megismerését, és az egyensúly megtalálását a túlszabályozás és a rendezetlenség között.
A következő előadásban dr. Siklódi Csilla régész, önkormányzati képviselő foglalta össze a kulturális örökséggel összefüggő közösségépítés példáit az elmúlt időszakból, a gyerekeknek szervezett komplex, élménycentrikus programoktól kezdve az újranyitott Tájházon át a szinte magától szerveződő örökségudvar közösségi teréig. Kiemelte, hogy a civil kezdeményezések általában rugalmasabbak, mint az intézményrendszer, gyorsabban és pontosabban tudnak reagálni a helyi lakosok igényeire és problémáira, ezért is van nagy szükség a közösségtől jövő ilyen fajta visszacsatolásra, alulról jövő kezdeményezésekre.
Bereczki Ibolya, a Tájházszövetség elnöke és a Skanzen főigazgató helyettese a tájházi hálózat és a világörökség kapcsolatát mutatta be rövid előadásában. Áttekintette a tájházak magyarországi történetét, az 1950-es évektől induló felfutástól kezdve. Míg a 70-es, 80-as években kb. 200 tájház működött a megyei múzeumi rendszerbe integráltan, számuk mára 564-re emelkedett, és kb. 140 új tájház nyílt csak az utóbbi négy évben, és ebben a hullámban nyitott újra a Pomázi Örökség Tájház is. A hálózat 2000 óta szerepel a Világörökség várományosainak listáján. A hálózat egyik legnagyobb előnye egyfajta dinamikus közösségépítés, amelyben a civil szervezetek a tájházak szakmai bázisán, az önkormányzatok segítségével dolgoznak. Ennek részét képezik a Tájházi Akadémia képzései, előadásai is. Az előadó kiemelte, hogy nem csupán az épített örökség, de maga a módszer is érték: a népi műemlékek védelme szorosan összekapcsolódik a kulturális örökség újrateremtésével, a hagyományok „újra tanulásával”.
Rácz Tibor, a Ferenczy Múzeumi Centrum régésze a közösségi régészet szemlélet- és közösségformáló gyakorlatáról beszélt. Az általa vezetett Közösségi Régészeti Egyesület évek óta nagy sikerrel folytatja edukációs és régészeti munkáját, amely során a Pilis és a Szentendrei-sziget kutatásába kapcsolódnak be közösségi régészeti eszközökkel. A társadalom szélesebb rétegei érdeklődnek a régészet iránt és szeretnének bekapcsolódni ebbe a fajta munkába; az Egyesületen keresztül ezt megfelelő módon, szakemberek felügyelete mellett, a szükséges módszertani és örökségvédelmi ismeretek elsajátítása mellett tehetik meg. Ezek az élményszerű programok nem csak a civilek, érdeklődő laikusok kikapcsolódását segítik, de fontos társadalmi küldetést teljesítenek: megismertetik a kulturális örökség fontosságát és megmentésének módjait a szélesebb közönséggel, és integrálják a tudományos kutatásba a hobbiszerűen fémkeresést folytató civileket, hidat képezve ezáltal a civilek és az örökségvédelmi intézmények között.
Polyák Levente, az Open Heritage projekt munkatársa azt járta körül előadásában, hogy milyen potenciális lehetőségeket kínálhat egy nagyváros — Pomáz esetében Budapest — közelsége az örökség védelme és bemutatása szempontjából. Ő is hangsúlyozta a hálózatépítés fontosságát, hiszen egy-egy örökségi helyszín védelmét az biztosítja, ha a civil társadalomba beágyazottan, annak részvételével működik és tartják fenn. Milánó példáján mutatta be, hogyan lehet az agglomeráció és a nagyváros kapcsolatát kihasználni az örökségvédelemben, és rámutatott, hogy örökségnek számítanak nem csak az építészeti elemek, műemlékek, de pl. az élelemtermelés egyes módozatai is. Fontos az apró, elsőre jelentéktelenebbnek tűnő értékeket is tudatosítani mint a helyi kulturális örökség és identitás részeit.
A délelőtti program záró előadásában Diósi Viktória történelemtanár beszélt a helyi örökségi helyszínek potenciális használatáról az oktatásban. A Szent József Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium pedagógusaként már többször szervezett kirándulást, kihelyezett tanórát, pályaorientációs napot a diákoknak az „Üveghegyen”, vagyis Pomáz–Nagykovácsi puszta régészeti lelőhelyen, ahol jelenleg biofarm működik. Maga a táj is érték — már csak amiatt is, mert a tanulók kiszakadhatnak megszokott közegükből, és a személyes megtapasztaláson és közösségi élmények keresztül, új formában tudnak kapcsolódni a tanulási folyamathoz. Egy-egy látogatás során számtalan, többféle tantárgyhoz tartozó információ, érdekesség előkerül, a történelemtől a gazdálkodási formákon át a környezetismeretig.
A program következő eleme egy kerekasztal-beszélgetés volt a helyi értékek kiaknázásáról. Hardi Péter, Pomáz alpolgármestere és Bereczki Ibolya néprajzkutató mellett az Open Heritage projekt két munkatársa, Szemző Hanna szociológus és Lyublyanovics Kyra régész-archeozoológus, a Pomázi Értéktár online tartalmainak kezelője vitatta meg dr. Laszlovszky József régész vezetésével, hogy miként lehetne a térség kulturális értékeit a szélesebb közönség számára vonzóbbá tenni és megfelelően bemutatni. A beszélgetésbe Szczuka Attila építész és Ozorai Magdolna, a Pomáz Barátai Társaság elnöke is bekapcsolódott.
Délután a résztvevők látogatást tettek a Pomázi Örökség Tájházban, ahol megtekintették a Nikola Tesláról szóló időszaki kiállítást, és az Örökségudvarban némi harapnivaló mellett arra is sor került, hogy az Igazi Olíva bolt tulajdonosaival, Tóth Gusztáv régésszel és Bárány Borbála fordítóval megvitassák a hagyományos vályogépületek megőrzésének és felújításának nehézségeit és az erre vonatkozó törvényi szabályozás problémáit.
A nap lezárásaként a workshop résztvevői ellátogattak az Üveghegyre, vagyis a Pomáz–Nagykovácsi puszta lelőhelyre, ahol dr. Laszlovszky József tartott rövid bemutató vezetést a ciszterci kolostor romjai és az egykori majorság tájelemeinek kapcsán.
