Pomáz-Nagykovácsi-puszta mint oktatási helyszín

A t13041202_10153639640925765_7429796514165331986_oerületen fekvő romok régóta foglalkoztatják a helyieket, az amatőr történészeket és a tudósokat egyaránt. Pomáz-Nagykovácsi-pusztán található lelőhely a 19. században került fel a térképre, ekkor még csupán romantikus érdeklődésből. A terület modern kutatása az 1990-es években kezdődött, és a mai napig folytatódik. Az ásatások mellett a romok konzerválása is nagy hangsúlyt kap, mint ahogyan az is, hogyan hasznosíthatók és mutathatók be a romok a kulturális örökség részeként a helyiek és a szélesebb érdeklődő kör számára.

A lelőhely 2011 óta gyakori célpontja a Közép-Európai Egyetem Középkortudományi Tanszék MA és PhD hallgatóinak, és más egyetemek régész szakos diákjainak. A kis templomot a körülötte lévő sírokkal és az épületkomplexum egyes részeivel együtt feltárták, sokféle dokumentációs módszer alkalmazása mellett. A hagyományos régészeti technikákon felül a leleteket 3D lézer szkennelésnek vetették alá, és drónos fotódokumentáció készült a romokról. Az eredményeket több szakcikkben és szakdolgozatban tették közzé ill. dolgozták fel az itt dolgozó szakemberek és diákok.

A Közép-Európai Egyetem Kulturális Örökség Tanulmányok Programja is felhasználja a lelőhelyet a diákok képzésében, mivel ez a program az elméleti oktatás mellett számos gyakorlati feladatot is előír. 2016-ban a Föld Napján a diákok egynapos fesztivált rendeztek, amelyre más egyetemi hallgatók mellett helyiek is szép számmal voltak kíváncsiak; a rendezvénynek több mint 300 látogatója volt. Egy szakdolgozat foglalkozott annak lehetőségével, hogyan lehet az egykori üveggyártó műhely romjait és egy régi gazdasági épületet egy látogatóközpont kiépítésére felhasználni. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem diákjai több modellt is készítettek a romok bemutatására (ezekről még az Index is beszámolt).

Az ún. Glasshil projektet 2015-ben indították el, a Német Szövetségi Természetvédelmi Alapítvány támogatásával Ennek égisze alatt a Kulturális Örökség Menedzserek Egyesülete (KÖME) és a Közép-Európai Egyetem Kulturális Örökség Tanulmányok programja, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósággal és a pomázi Fülöp Kecskefarmmal közösen egy új oktatási-nevelési központ létrehozásán kezdett dolgozni, ahol a hagyományosan szeparált természetvédelmi és kulturális-örökségvédelmi megközelítések helyett egységes szemlélettel értelmezik és mutatják be az ember és a természet történelmi és jelenkori együttműködését.

Egy, az 1970-es évekből maradt régi épületet kezdtek el erre a célra átalakítani. Fontos szempont, hogy a felújítása csak természetes, helyi és újrahasznosított anyagokkal történik, természetbarát módszerekkel. A felújítás alatt számos workshopot szerveztek, ahol az érdeklődők megismerkedhettek ezekkel a technikákkal. A tervek szerint az épület előadásoknak, kihelyezett iskolai óráknak és kiállításoknak ad majd otthont, de szállásul és találkozóhelyül is szolgál majd diákok és szakemberek számára.

Az elmúlt években a lelőhely számos alkalommal állt nyitva a látogatók előtt: a Föld Napján, a Régészet Napján, vagy az Európai Örökségnapokon. Egyéni kérésre egész évben igénybe vehető vezetés. Fontos szempont, hogy a jelenleg a területen működő biofarm fenntartója igyekszik felkarolni a „nyílt farm” elképzelést: gyakran kerül sor szervezett túrákra, speciális gyermekprogramokra, és a farmot és a régészeti lelőhelyet is célzó kombinált látogatásokra. Ennek célja többek között a hagyományos és a modern mezőgazdaság és élelemtermelés folyamatainak megismertetése. A Glasshill projekt részeként egy tanösvény is kiépül, amelyet egy virtuális valóságra épülő mobilapplikáció is kiegészít. Ennek fő közönsége a területre látogató családok és kirándulók.

A helyi német nemzetiségi iskolával folytatott együttműködés keretén belül több iskolás csoport is kilátogatott a helyszínre, és szerzett ismereteket a környező erdők természeti és kulturális értékeiről.

Könyvjelzőkhöz permalink.

Hozzászólás nem lehetséges.