A templom feltárt maradványai (2011)
A lelőhelyen álló tepmlomrom történetét nem ismerhetjük meg a középkori vagy kora újkori írott forrásokból, mert
ezek egyike sem említi a templomot. Így csak a 2011-ben elkezdődött régészeti ásatásoktól várhatjuk, hogy fényt derítsenek a templom történetének meghatározó fázisaira.
A környéket tanulmányozó helytörténészek már a 19. században felfigyeltek a romokra, amelyek egy facsoportban bújtak meg a Pomáz és Pilisszentkereszt közötti patakvölgy mellett, az akkori Podmaniczky major közelében. A helyi hagyomány alapján köztudott volt, hogy a középkorban számos kolostor működött a Pilisiben. Mivel a romok első pillantásra egy kolostoregyüttes épületszárnyaira emlékeztettek, a 20. századi régészeti kutatás először ezeket próbálta azonosítani.
Az 1990-es években a lelőhely mellett futó műút túloldalán megtalálták a középkori Kovácsi falu régészeti nyomait, a már korábban feeltárt kis templomot pedig a falu templomaként határozták meg. A templom építészeti párhuzamai és a közelében előkerült, körmeneti keresztről származó Krisztus alak alapján a régészek megállapították, hogy ezt az épületet a 12. században, valószínűleg annak a második felében emelték. A templom északi és déli oldalán Árpád-kori sírok kerültek elő, és még a templomot körülvevő épületszárnyak mellett is kerültek elő temetkezések. Ez azt bizonyítja, hogy az akkori Kovácsi falu lakóit a templom köré temették el. A királyi birtokon élő népek egykori foglalkozását nemcsak a helynév igazolja, hanem a feltárások eredményei is: vasmegmunkálásra (kovácsolásra) utaló nyomok kerültek elő.
Egy 1254-es oklevél szerint Kovácsi falu ekkor a pilisi ciszterek birtoka volt, akik valószínűleg az egész középkor során megőrizték ezt a területet. A templom közelében található településnyomok viszont inkább csak Árpád-kori megtelepedésre utalnak, nincs nyoma annak, hogy a faluban a késő középkorban is éltek volna. Úgy tűnik tehát, hogy miután a birtok és a falu a pilisi apátság tulajdonába került, a település elnéptelenedett. Ezt lehet, hogy a tatárjárás okozta, vagy a ciszterci apátság rendelkezett úgy, hogy elköltözteti a lakosságot egy másik településre. A templom a késő középkorban már nem szolgált plébániatemplomként: a ciszterci kolostor egy majorságot épített ki köré, és az egykori plébániatemplom lett a majorság kápolnája, minden különösebb építészeti átalakítás nélkül.
A feltárások során egyértelműen kiderült, hogy valószínűleg már a 14. században megjelent itt egy új iparág, az üveggyártás. Erről tanúskodik a nagy mennyiségű üvegtöredék, közte félkész és selejtes termékek darabjaival, a nagyméretű öntőtégelyek olvadt üveggel bevont töredékei, illetve a kemencék maradványai. Az ásatás meglepő eredménye, hogy kiderült: a középkor végén – minden valószínűség szerint még 1526 előtt – a templomépületet is üveggyártásra hasznosították! Felszedték a kőpadlózatot, a járószintet lemélyítették, és egy kemencét alakítottak ki az épületben. Az üvegfúvásról tanúskodik a templomban előkerült olvasztótégely és egy összefüggő üvegtörmelék-réteg, benne a fúváskor keletkezett üveggömbök töredékei is. Egyelőre megválaszolatlan kérdés, miként képzelhető el, hogy egy kolostori birtokon a korábbi templomot műhellyé alakítják át, és hogy ez pontosan mikor következett be.
A 16. században, mikor a szerzetesi közösségek elmenekültek a környékről a török hódítás elől, a ciszterciek is elhagyták gazdaságukat, amely lassú pusztulásnak indult. A 16. vagy 17. században azonban ismét újrahasznosították a már omlásnak indult templomépületet. A hajó sarkaiban és tengelyében nagyméretű cölöpöket ástak le, amelyekre valamiféle ideiglenes, de erős tetőszerkezetet emelhettek a még álló falak fölé, az egykori szentélyben pedig
egy óriási gödröt mélyítettek le, amelynek betöltéséből puskagolyók kerültek elő. Nem erődítették meg ugyan az épületegyüttest, de valamilyen módon hasznosították a hadviselés kapcsán. Miután a templom ideiglenes tetőszerkezete is elpusztult, omlásnak indultak a templom falai.
A templom kutatásának történetéről bővebben olvashat Laszlovszky József és munkatársai a Magyar Régészet folyóiratban megjelent cikkében.
A lelőhely feltárásáról készült rövid jelentést ITT találja.
Ha szeretne még többet tudni, keresse fel Tudástárunkat!